ez már egy másik nap
a késő nyári megsemmisülésben
lassan mindent átitat
belőle isznak falak a bőröd
bár a kézfejedre nem emlékszem
mintha súlyom lennél a mágikus
többlet de lebomlasz a fénytelen
előtérben a mérleg nyelve
komótosan a nulla felé billen el
mielőtt tétován kileng
a vége stabilan kilenc
ha kávét melegítek a pohár falán
még látom elveszett ujjaid mintázatát
és elképzelhetetlen hogy marad szilárd
amivé összetapad több száz üvegszilánk.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése