figyelem a törzs pantomimját
a szélbe csavarodó indák az egykori koronák
helyén viselik az elmúlás tonzúráját
ez most egy csöpp alvilág a troli
áramszedője két sátáni ezüstszarv vagy
páros marsallbotjával az ég egyensúlyozik
a pokollal amit benépesít a kerékzaj
szénfekete szempárban lelem meg
az idejekorán elsötétülő napkorongot
várakozás közben a naplemente
is kifeszül benne az ezerkarú narancshorgony
várom hogy ismét betlehemi csillagot
hordjon a mennybolt a hófehér palást alól
kitakaródzó – itt egy-egy ágra gondolok -
hosszú fekete jégcsapokra díszként gabalyodik a hold
mégis jó irányban vagyok
mindössze néhány sarkot késik a havazás
majd ha az út végre oltalmába burkolózhatott
a fák tenyerükre ültetik az istenarcú megváltást.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése