feltámadt bennem a menekülés.
Úgy kéne lennünk, mint a pingvineknek,
a nőstény hónapokig vándorol,
a hím meg várja, hasa alatt, lábán a tojás,
és nem fél, hogy nem jön vissza.
A távolság egymáshoz köti őket.
A fecskék bezzeg együtt repülnek Afrikába,
a fiókákat azonban legtöbbször
mégsem az apjuk neveli fel.
Egyszóval menni kell, nem érdekel,
ha maradsz, maradj is,
ne gyere velem, nincs szükségem rád.
Nem akarlak vinni, csak beléd akadok,
úton, út félen, mint egy kavics,
amit nem állok meg kivenni,
nyomsz minden lépésnél.
.
Rékai Anett (1999-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése