és nem vagyok készenlétben,
hiszen mióta az eszemet tudom,
mást soha nem, csak a kényszert értem.
Hiába tudom, szeretni kéne
és gondolni másokra is,
ha nem ér semmit, bárhogyan teszek.
A tett is az, ha az ok hamis.
A csendet megtörni egyre kevesebb
lesz már valódi alkalom.
Csak hallgatom, amit erre hoz a szél,
kopogó esőt csukott ablakon.
Hát most készülj, lusta szív, akkor is,
ha rég veszett ez az ügy veled.
Kint már hó keveredik az esőbe,
és a nyakunkon az ünnepek.
Nyerges Gábor Ádám (1989-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése