“there are rooms that have no windows
so in the world of the heart there are windows with no rooms”
(Ryuichi Tamura)
Álom és ébrenlét között, a távolból
egy hajókürt hangja hallik.
A fügefalomb tömör susogása
a reggeli szélben.
Valahányszor álmaimban
a halottakat látom,
mindig csöndesen, gondterhelten,
furcsa búskomorsággal
jelennek meg, nagyon különböznek
drága, ragyogó önmaguktól.
Állnak az öböl szikláin, arccal
a tenger felé,
kékülő szájjal és kékes végtagokkal.
A szűk utcákban emberek
bolyongnak, törékeny sorsukat cipelve,
elámulnak a kereskedők
talmi üvegportékáin, megtöltik a kikötő
kávéházait, aranyló sört
és harsány borokat isznak. Minden
mozdulatuk a felejtés.
A savószínű ragyogásban megvillannak
az ablakok.
Az ég akár egy prés
forog felettem.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése