lassítani a csontok porladását a földben.
Gyógyítani jöttem, még időben talán.
Ezért jöttem, pedig a levelek már régen
megsárgultak, és csak két nap múlva
jön, aki eltakarítja őket.
Ezért jöttem, pedig ki tudja, miféle
kényszer lapul minden csend mögött.
Ki tudja, miféle homályt ívelnek át a hidak.
Gyógyítani jöttem, de a titkot, akár
a szerelmet, még nem merik rám bízni.
Nem baj. Tudom, hogy most történik meg.
Bajtai András (1983-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése