csak meglebegteti, mint résnyire
nyitott ablak a függönyt,
mindennek a közepét keresem,
még annak is, aminek nincs,
egy ideig néztem, ahogy becsukódik
mögötted az ajtó, a lebbenés,
ami kísért, megborzolta a hajam,
ez a szerelem, a bizsergés a hámréteg alatt,
és a szavaid a fülemben, amikor azt mondod,
én így is szeretlek, középen akaszd fel,
ne essen le, te jól ismered a világ működését,
én vakként tapogatózom a sötét szobában
és ajtónak hiszem a betonfalat,
hallom a koccanást és a felületi bőrsérülést,
az aranymetszést keresem,
mást nem találok,
gyűrötté szárítja a kötél,
nem szereted,
tudom,
felhős az ég,
szűrt napfény két pislogás között,
a szél lefúj egy bugyit a fregoliról.
Seres Rebeka (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése