akik éjente lehajtott fejjel azon
töprengenek, hogy a csokoládé
megszokás vagy fantázia kérdése-e.
Meséim nem tündérmesék, vízre írott
szavaim pedig veszélyesebbek, mint
gondolnád. Ajándékaimat még nem
bontottam föl, s azt sem tudom,
hogy a matracon alvó a láztól vagy
a félelemtől beszélt-e félre álmában.
Ha ablakomon besüt a nap, arcomat
elfordítom, ha esni kezd, tenyerembe
gyűjtöm a lassan hulló, szürke vizet,
hogy később megitassam beteg
madaraidat. A kutyákat pedig minden
éjjel visszakergetem az erdőbe.
Bajtai András (1983-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése