túlpakolt teherhajó, alatta sócsipkézte
sötét szív lüktet a mélyben. Hamis
kórusod, halál, elnémul a hullámok közt –
most csak az élet vékony szólóéneke szól.
Nyújtózz ki, letűnt öröm, a felszín alól,
s kék szárnyadat feszítsd a szél ellen.
Látlak. Az életem életlen.
Nyújtózz ki, letűnt öröm, a felszín alól,
s kék szárnyadat feszítsd a szél ellen.
Látlak. Az életem életlen.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése