Ül, mint lyukas tető
fölöttem a magány.
Röhög. Én nem vagyok
se bátor, se vagány,
csak arctalan mosoly,
szakadt ütem vezet,
kóválygó ritmusok
és csorba ékezet,
részegre tört egész
és íve-nyűtt kerek,
a füstös éj kezén
az álmok vérerek,
a hajnal is szakadt,
sápadt, didergető,
s fölöttem a magány
ül, mint lyukas tető.
fölöttem a magány.
Röhög. Én nem vagyok
se bátor, se vagány,
csak arctalan mosoly,
szakadt ütem vezet,
kóválygó ritmusok
és csorba ékezet,
részegre tört egész
és íve-nyűtt kerek,
a füstös éj kezén
az álmok vérerek,
a hajnal is szakadt,
sápadt, didergető,
s fölöttem a magány
ül, mint lyukas tető.
Weisz Anett (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése