Nem látjuk többé az aranyban úszó
Régi utcákat sem a kávéházak cégéreit
A kerti asztaloknál üres marad a székünk
Kirakatokra se nézünk
Nem hallatszik többé semmi hang
Nem kopog többé az aszfalton a léptünk
S nem látjuk a fák lombja semmivé hogyan
Lesz és e semmiből hogyan fakad majd újra lomb
Az utolsó kép már hófehér marad
Csak bolyongunk ebben az örökre tartó
Hószakadásban
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése