Kosztolányi Dezső
akarsz-e játszani? játszani bármit
bárkit játszani mindent akarsz-e
dömper elé hasalni mert várt itt
valaki s nem rohan feléd sietve
és gallyakkal a szélben rángani
és az asztalt magadra rántani
látsz játékunkban játékon is túlit?
mi bőrbe szívódik feszít szertepattan
egy nyirkos tömör sárga délután
visszaválthatod a koszos lebujban
mint az üveget ha remeg az ajkad
szél hajtja a rulettet kék ruha rajtad
és felgyújtani zajjal budapestet
e likőr színű festett körmű estet
matracon térdeplő fáradt esőcseppet
száraz esőcseppet levélcsontvázon
gördülni hagyni s hagyni hogy másszon
a víz dermedt felszínén a hullám
derékszögű ár ugató apály múltán
mi ugat? kérded felelem: nincsen
mit az ember még ma elveszítsen
és megtaláljon mi valóra vált
valamit míg az erdő hallucinált
kávé kellene fekete vagy presszó
füstből fújni turbánt s a fák szegélye
lassan mosódna tűnne el eressz ó
eressz fényből az okker sötétbe
kiáltok ők ha én jövök utánam
csak fullasztani s kiégetni persze
fűszálat cigifüsttel a járda mentén
reggel s háromnegyed hétre este
a balkonba tapad lüktet a neon
és mély belgasör-barna képkeret
kólát borral: eltemet és ápol
grüss gott ápol és végleg eltemet
mint rabruha borul rám ki előttem áll
akarsz akarsz-e játszani velem halál?
Korpa Tamás (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése