Látsz esőcseppet tócsából kihasadni, vissza-
hullani az égbe. Folyót, ahogy a tengerből
völgyhajlaton át patakokká bomlik szét,
felkúszik a hegyoldalba, és forrásként megbújik
a sziklahasadékban. Megérted végre a talajvíz
türelmes áramlását, mint hajszálerekben a zajló
vért. Nem félsz eggyé válni a semmire sem
emlékeztető némasággal. Itt csend a lelke mindennek.
Úgymond. Majd az ismerős megszólalás. Fénye, akár
felsőbb hatalom, lomhán áttűnik a dolgokon.
Megriadsz. Felkelsz. Nem félsz. Jársz.
Taizs Gergő (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése