tégláig visszavert fal vagyok.
Meztelen, mozdulatlan, mint a
ledfényben megbénult vadállatok.
Hol megtorpanni kell, hol maradni,
a nap kegyelme oda vezet el.
Mintha már álmodtam volna ilyet.
Van, aki tartozik. Van, aki követel.
Csillag Tamás (1987-)
2023. augusztus 6., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése