tényleg mindennek a teteje van.
Papírsárkányok okádják ki a tegnap megivott tüzet,
de felgyulladnak tőle, és elégnek.
A fél szemem tekintetét ügyes pincérek fém-álcán
hordják ki azoknak, akiken rajta tartanám a fél szemem.
Lista készül, amit jobb kézzel írok,
pedig balkezes vagyok.
De a bal kezem írni már jól tud, most olvasni tanul.
Lista készül a mindenképpenről.
Lista a semmiképpenről.
De készül a lista sohatöbbetről
és a mársohanemről is.
Szól egy rekviem-remix, valaki megszól,
meg aki mindenért szól nekem, megint az is szól,
lista készül a halottaidról.
A remény vak, ezért én vagyok a szeme,
mert szegény vak.
Utalunk, utalgatunk át a hetedhéten (az egy egész),
de az önmagamból csak egy önmag lesz,
mire odaérünk a célhoz.
Mert az odaérés gondolatával először jót játszadozom,
később viccelek vele, majd eljátszom, végül elhiszem.
Mint az öregkori affektálást, a kövembe vésik.
Magánakvaló. A világ legszomorúbb szava.
Ez is rajta lesz a listán."
Kemény Zsófi (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése