A fogselyem dobozkáját nyitva felejtem,
a fehérneműs fiók kihúzva marad.
Az ajtó kinyílik mögöttem.
A palack kupakját lazára csavarom.
A netbankból is csak az időzár tesz ki,
örökké félúton, köztes állapotban
vesztegelek.
Kun Ágnes (1992-)
2023. augusztus 23., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése