A fogselyem dobozkáját nyitva felejtem,
a fehérneműs fiók kihúzva marad.
Az ajtó kinyílik mögöttem.
A palack kupakját lazára csavarom.
A netbankból is csak az időzár tesz ki,
örökké félúton, köztes állapotban
vesztegelek.
Kun Ágnes (1992-)
2023. augusztus 23., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése