látni a szemközti csúcsot, azt, ahonnan nem sokkal ezelőtt
ereszkedtünk alá, és amely valószínűleg már mindig ilyen marad:
megszerezhetetlen, attól a pillanattól kezdve, amikor még
onnan néztünk át ide, várva az újabb csúcstámadást,
és azt reméltük, hogy a túrázás maga segít majd legyőzni mindezt:
a sarat és a reményt. Ilyen, amikor egy kérdésre kell válaszolnom,
döntenem kell, például ennek a hegynek minden hátralévő évszakáról,
fogalmam sem lehet, mire mondok igent vagy nemet, és akárhogy
válaszolhatok, szinte biztos, hogy nincsen hatalmam a távoli jövő
és a közeli múlt felett, és nincsen hatalmam a hazug és szép mondatok felett,
mondjuk, hogy neked kráter alakú szíved van, nekem pedig
meteorit alakú szívem van, csak rád mondhatok igent és nemet,
most az egyszer, és aztán újra és újra, a birtokolhatatlan történetekben.
Székely Szabolcs (1983-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése