remélve, hogy választ kapok kétségeimre,
mindjárt egy szűk fél évtized telik el így
anélkül, hogy a célok közelébe vinne.
Mindjárt meglesz az irány, és csak elcsitul
a vihar, mely kegyetlen’ összevissza fújva
mindjárt letépi a ruhám, ahogy kifúl
s a redőkbe kap újra – hátha hátrahúzna.
Mindjárt nélkül harapdál szét az őrület
hisz unni a bolyongásra is rá lehet, de
mindjárt beköszönt a régen várt tűzszünet,
az alkalom: nyugodtan nézni a szemedbe.
Mindjárt összébb zárom kabátomon a cipzárt,
és eleget gyűjtök merészségből is, mindjárt...
Bálint Tamás (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése