és annyi minden elveszett benne
álmok, csókok, dallamok, könnyek,
macskaköves utcákon visszhangzó
léptek két világ közt
eget-földet elválasztó
avarszőnyeg.
Sehogy sem könnyebbűl
a szerelem szívedhez kötött papírsárkány
láthatatlan fonalon száll
ujjaid köré csavarva
megsebezve, eltiporva
porba zuhanó hullócsillag
ezüst hajfürt
egy őszülő
szecessziós Madonnán.
Hány nap és hány éj
az elengedés
hány csillaghullás kell, hogy
útnak engedjelek
sárga avarból szőtt
varázsszőnyegen?
Talán az idő
saját lángjába hulló
önmagát hamvasztó főnix madár
egyszer majd
vörös tintában oldja fel
a fekete halált
a hiányod
éjszakába illanó cigarettafüst.
Mi vagyunk kifeszítve
az őszi lombokon
szédülten
kéz a kézben
két világ közt
megtévedve
valahol
felúton.
Antal Anikó Zsuzsanna (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése