A kérdés és rá a felelet,
Egy ölelés és az összes többi,
Mert az éveken így kell jönni;
Szorosan közel, vagy kézenfogva,
S hogy az életnek hány a gondja,
Elosztani, és nem számolni,
Mert ami elkopik, az csak holmi.
Az ami sokkal több: ez a kettő
Egymásra fonódó szőlővessző.
Hisz közös a virágzás, az érés,
A leveleken ágazó ér és
A létől édes, duzzadt gerezd,
Ha a boldogság termést ereszt,
De közös a hervadás, az őszi,
Ilyenkor titokban kell nőni!
Beszédes csendben is összefonva
Új tavaszokat várni sorra.
Bihari Csilla Rozália (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése