elég volt a körfolyosó fénye.
Próbaként magunkat vettük filmre,
tudjuk, jól fűztük be a szalagot.
A hajadat fésülöm, miközben dohányzol,
majd a tenyeremet veszed egyre nagyítva,
életem vaktérképét.
Maradt egy félig üres kazetta.
Törölhető, másolható, újraírható felület.
A nyaralásra pakolva kezembe került,
már el is felejtettem.
Rávéve most kopott törölközők, kabócák hangja,
mészkőfalak érthetetlen sorai,
nyelvek, melyeken nem értem a hím- vagy nőnemet,
alanyt és állítmányt, hát nincsenek.
Ott van még a parti kávézó,
csillagoknak üzenő cigaretta,
a tenger, mint egy ziháló férfitest,
vihar és nyugalom.
Ughy Szabina (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése