valami olcsó életuntság; légycsapó-elmém,
ne hagyj életben egyetlen bogarat sem.
utólag derült ki, a mozdulatlan
rendben csapda volt. én nem az az
ember vagyok, aki a mozdulatlan
rendben összevissza futkos,
én a szilárd talajon állok.
de mondom másképp:
én a szilárd talaj legmagasabb
pontjának születtem, és csak a
rossz napjaimon voltam ennél kisebb.
békaesőkről meséltek a régi öregek,
én éppen a legjobb napjaimat éltem.
aztán új öregek jöttek, magyarázták ők is:
természeti jelenség, tele volt vele az udvar.
de én akkor már a sötétségben botorkáltam,
ahogy egy idegen házban villanykapcsolóig
az ember. talán később kellett volna
visszajönnöm, egy másik ésszel kapcsolni
fel, de nem mondhatom azt sem, hogy
megöregedtem. vihar volt és villámok,
tele volt velük minden.
vagy mondom másképp:
a mélyben szeme van az embernek az élethez,
a magasban füle.
már csak valami képzettársítás kéne,
valami olcsó őrültség: szúnyogháló-elmém,
ne tarts vissza egyetlen bogarat sem!
Celler Kiss Tamás (1995-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése