láthatóan szuszognak a fák.
Huszonkét éves vagy, öregnek
érzed magad a játszótéren
számháborúzó gyerekek mellett.
Mégis erre az estére gondolsz
majd ugyanezen a padon, egyedül,
megbékélve a koroddal,
milyen volt fiatalon szorongani
a jövőtől, berúgni és másnap frissen
ébredni, virágokat tépkedni a
templomkertben, üres buszon
utazni háttal, céltalanul.
Az összes létező forgatókönyv,
amit elképzeltél, befejezésre
várt. A látszólagos nyugalomban
dús lombok alatt ráncosodik
az idő, a gyerekek úton vannak
hazafelé. Itt hagyott papírlapjaikat
fel-felkapja a szél.
Nagy Milán László (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése