Babiczky Tibor: Őszi bolyongás

Utcákon át, házak és emberek homlokzatát figyelve
sétáltam, cél nélkül, és sosem érzett nyomás ült a
szívemre, de vitt a lábam, mindig egyre csak tovább – az

ifjak, ha élnek, azt mondanák: „Amíg elfogy alólam a
föld”. S én mentem, és haladtam is talán, cél nélkül,
végig az utcán. „Amíg magába nem fogad.” És láttam, hajnalodik.

Babiczky Tibor (1980-)