Kopcsányi Lilla: abrosz

akkor már hónapok óta nem láttalak.
az asztalon meleg házikenyér, bor, gyümölcs, lekvár.
így várlak azon a májusi délutánon is. a zsaluk közti
szórt fényben porzik az ajtó, ahogy beteszed magad után.
nem szólsz, csak leülsz, törsz a kenyérből, töltesz a borból.
én akkor az abrosz helyett már a kezeimet gyűröm
térdeim fogságába. kézfejeddel törlöd le a bort,
a kezed bütykös és göröngyös, ingujjadból zsíros hallgatás
omlik a cserzett fa lapra. szétfolyt ajkad fölött arcodat nézem,
le akarom csókolni bőrödről a tékozlók sós szomorúságát,
de nem mozdulok. gyűrött tekinteted a falakat kutatja,
repedésekbe bújik, mintha belülről akarna megváltani valamit,
amin a vakolat felett már keserű a penész.
kupád talpa időnként az asztalnak ütközik, és én a koppanások
között arra gondolok, talán ilyen a hangja az elmúlásnak.
felállsz, töltesz egy pohár vizet és a kezembe adod. míg iszom,
apró mozdulatokkal szeded le az asztalt, hajtogatod össze a terítőt.
követem ahogy mozogsz, pakolsz, ebben
az otthonosságban pont elférsz.

nem kérem, hogy maradj, most sem.
rám nézel és érted. mégis,
miután elmész, tudom,
egy ideig megint csak hozzád beszélek majd.

Kopcsányi Lilla (1990-)