a kikötő kék lángot lehel,
mennyi kín s mennyi vágy hamvad el,
s a csillagverte ég szavára
fehéren izzó mészkő felel.
Nyílt vizen leszünk nemsokára,
távol az ég és távol a föld,
nem éreztünk még ilyen gyönyört
s nem voltunk ennél szomorúbbak –
élni kell, s a végtelen gyötör.
Vitorlánkat szél nem öleli,
a kormánykerék magában áll,
roskad a fej súlyától a váll,
s megremegnek vézna lábaink:
nincs több élet – s nincs másik halál.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése