Jancsó Ágnes: Szomjúság

Látod,
olyan szomjas a bőröm,
mint a Valle de la Muerte sivatag
földje, hatalmas repedéseiből
ízelt lábakon
másznak elő belőlem
a félelmeim,
ha nem iszom eleget,
egyszerű vizet,
dihidrogén-monoxidot
nyelnek és
nyelnek,
a hatalmas kortyoktól
telítődik
páncélos testük,
elnehezülnek,
csapvíz,
szóda,
pára,
könnycsepp,
hópehely,
izzadság,
jég,
pocsolyalé,
mindegy, csak
iszom,
szürcsölöm,
felnyalom,
elnyelem,
mint egy tenger,
mint egy óceán,
mint egy feneketlen kút,
mint egy zöld műanyag esővízgyűjtő,
mint egy teve púpja,
várom, mikor
halnak meg bennem
a színtelen
szagtalan
folyadéktól
a szóférgek, amiket
te ültettél el bennem,
te tápláltad őket,
aztán ott hagytad nekem,
emlékül,
hogy emlékezzek,
amikor végleg kimentél az ajtómon,
épp a kádban feküdtem,
a csend visszhangjában
hirtelen
meghallottam az ízelt lábak kaparását
a bordáimon,
a gyomromban,
a fülemben,
tudtam, hogy ki akarnak jönni,
nyelni kezdtem
előbb a szappanos vizet,
aztán a sima vizet,
mert a szappan is szárít,
és nem nőhetnek akkorára a repedések a bőrömön,
mint a Valle de la Muerte sivatag földjében,
mert az ízelt lábak nem jöhetnek ki élve, Neptunus,
itasd őket halálra
vízzé vált véremmel,
azután jöjjön az özönvíz,
tűnjenek el
a repedések,
az ízelt lábak,
a szárító hőség,
délibábként sem láthatlak meg téged,
hiszen a gazdatestem már olyan,
mint egy vízzel teli méhkas,
mint egy nőstény bálna szája,
mint egy színes lufi,
amiben lityeg-lötyög
a víz,
és egy reggel,
amikor már akkorára duzzadt a testem,
mint egy óriás lavórjában felejtett mosogatószivacs,
émelyegni kezdek,
vizenyős testem a wc-ig vonaglik,
és akkor kiömlesz belőlem,
és kiömlik
a csapvíz,
a szóda,
a pára,
a könnycsepp,
a hópehely,
az izzadság,
a jég,
a pocsolyalé,
és kiömlenek az ízeltlábúak is,
felsértik a torkomat,
kétségbeesve zuhannak,
sikolyuk a lefolyóban is visszhangzik,
lihegve támolygok a szekrényhez,
öntöm utánuk
az arcszeszedet,
a tusfürdődet,
a boraidat,
a mandulatejedet,
és újra és újra
lehúzlak téged, amíg
végleg ki nem ürül a wc-tartály,
majd engedek egy kád forró vizet,
lebegni kezdek a saját testem óceánjában,
távol a Valle de la Muerte sivatagtól.