alámerül minden szavunk, örömnek
és rettegésnek vége szakad, fakul
a szeretett nő arcéle, amíg azután
semmi nem marad, csak az út szegélyén
a fák felfutó alakja, és színes
fénykörei a Délen álló napnak:
isten örök álma esik szét egy darabra.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése