messziről néztelek.
Polcokra pakoltad
a hétköznap fűszereit.
Hajad akár a függöny,
lassan libbent. Az édes
illatod finoman közelített
felém. Mikor szólítottál,
akkor sem szóltam.
Hitted, nem figyelek,
pedig mindent látok.
Mikor hozzám indultál,
akkor kérdezted, hogy:
Mi a baj? Az a hátam
mögött él. Az áldás pedig
épp most lépett elém.
Horváth Szabolcs (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése