boldogság tiszta
forrásvize. Az
ölelésnél félnél
elengedni, mert
lehet az-az utolsó.
Plafonodba mázoltad
arcát, hogy ott is
felnézhess rá. Minden
álmod róla térd
magasságba húztad,
hogy beléjük botolj.
A Szerelem nélküle
hiányzó szó a
fogalomtáradban.
Kezét szorítanád a
feketébe öltöztetett
ágyadon. Az életed
adnád ha pislogásakor
kilőné szívedet. Az
érintéséről tudod,
hogy az mennyország
szele. A csókját még
elképzelni sem tudod,
oly tökéletesnek hiszed.
Ez a tizenegy eltelt év,
ezerszáztizenegynek
tűnik nélküle.
Horváth Szabolcs (1990-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése