s felmosóvizet önt a tövébe, nem nyílik márű
sehová – boltíve alatt az idő kimúlt alakja
leng, test, amely el nem enyészik, távolság,
mit két ezredév teremt. A jelen, akár a korall,
mindig elsüllyedt dolgokon tapad meg, leválni
többé képtelen, csak színét veszítve dereng,
mikor magába szívta már a láthatatlan mérgeket.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése