Bali Anikó: térerő

Úgy mentél el,
mint ha csak paradicsomért mennél
a piacra egy jó lecsóhoz.
Ne haragudj, nem akarlak zavarni,
csak tudni akarom, jó helyed van-e.
Ha egyszer találkozunk, meséld majd el, milyen volt az út.
Nehéz, rögös, tüskés bokrok hasították az arcodat,
vagy könnyű, lejtős, lila akácoktól illatos?
Vannak ott barátaid?
Eszel rendesen?
Még megvan az öltöny, amiben utoljára láttalak?

Az órádat az éjjeli szekrényen hagytad,
sokáig kattogott, míg le nem merült.
Tudom, hiányzik,
nem is értem, hogy bírod pontos idő nélkül.
Ha szeretnéd, kicseréltetem benne az elemet.

A kulcscsomódat az asztalon felejtetted,
biztosan nem akartál nagy zajt csapni, ugye?
Tudtad, hogy utálom, amikor hangosan zörgeted,
most is hallom, ahogy mint súlyos kalapács a szögek fején,
hidegen koppan a bejárati ajtó krómozott cilinderén.

A szögekről meg az angolrózsáid jutnak eszembe,
épp kinyíltak, amikor bezártad magad mögött az ajtót.
A rózsákat még együtt ültettünk anyám kiskertjébe,
elpusztult az összes bokor, miután elmentél,
hiába locsoltam naponta őket.
Hozzád ragaszkodtak, nem hozzám.

Tudom, hogy gyakran eszedbe jutok,
ha sűrűsödnek körülötted a felhők,
látom, ahogy szigorú rendbe tereled őket,
vagy amikor friss kenyér illatát viszi feléd a szél,
te biztosan az aratásra gondolsz.

Tudom, hogy szívesen hallgatnád a rádiód, és csodálkoznál
azon, mi minden változott azóta, hogy nem jártál itthon.

Nem is tudod, de te is hívhatnál skype-on
vagy üzenhetnél messengeren,
olvashatnád a verseimet online,
amiket azóta írtam, hogy nem jöttél haza,
bár lehet, egyiket sem szeretnéd,
talán zokon vennéd, hogy mindben benne vagy kicsit.

Tudom, már nincsenek előtted titkaim,
mindent tudsz rólam,
azt is, amit sosem akartam elmondani.

Ha keresnéd, a kedvenc könyveid nálam vannak,
kicsit más az ízlésünk, de ha belelapozok egyik-másikba,
a sarkokon az ujjaid nyomát érzem.

Ünnepekkor neked is kiteszek egy terítéket,
hátha hazalátogatsz,
és ha leesik valami az asztalról,
magamban csak azt gondolom, na de, édes gyerekem.

Azt remélem, valahol ott ülsz te is egy asztalnál,
épp egy barátoddal koccintasz, és a telefonodat figyeled,
nem hívlak-e, hogy boldog új évet kívánjak neked.
De már nem hívlak, mert tudom,
odaát egyáltalán nincs térerő,
Apa.