az ablak nyitva
fák lombja korbácsolja
az első augusztusi reggelt
olyan távoli még az ébredés
az égen felhők húzódnak szét
így üdvözlik a napfény születését
lábamnál nedves rongy
öntözőkanna és széthajtogatva
a tegnapi újság
zöld lombjuk alatt a fák
ugyanúgy fújják a szélciterát
mintha nem történt volna változás
ülök nézem a mosógép tetején
a fölfordulást az első sugár
a fürdőszoba közepére áll
egy fogkefe elhasznált
sörtéi és az üres pohár
veri vissza a fénycsillanást
könyökölök a csapnál
és várom hogy valaki bennem
is rendet csinál.
Murányi Zita (1982-)
***
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kovács Bálint: többé semmi
de nem így volt a polcon a bögre a kávéscsésze helyére téve apróság nyomban feltűnik mégis mindenhez hozzá- nyúlt amíg én nem a szennyesta...
-
Most úgy hallgass, mint akinek egy fél országot leromboló viharból csak egy nátha jutott. Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg, hogy s...
-
Indulnál, de még nem engedlek haza. Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, hogy a távozásod után rögtön elalszom, és nem marad időm ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése