az ablak nyitva
fák lombja korbácsolja
az első augusztusi reggelt
olyan távoli még az ébredés
az égen felhők húzódnak szét
így üdvözlik a napfény születését
lábamnál nedves rongy
öntözőkanna és széthajtogatva
a tegnapi újság
zöld lombjuk alatt a fák
ugyanúgy fújják a szélciterát
mintha nem történt volna változás
ülök nézem a mosógép tetején
a fölfordulást az első sugár
a fürdőszoba közepére áll
egy fogkefe elhasznált
sörtéi és az üres pohár
veri vissza a fénycsillanást
könyökölök a csapnál
és várom hogy valaki bennem
is rendet csinál.
Murányi Zita (1982-)
***
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Demeter Arnold: Dióhullás
Igaz, amit mondanak az emberről. Vagy mindent összetör, vagy őt töri össze minden. Hogy hull a dió, abban nincs semmi idilli, a közelgő tele...
-
ahol csak szavak vannak, ott szükségszerűen félreértjük egymást. de ezek már nem azok, ezek most mások, újak. az ilyen szavak előtt mondják,...
-
az éjszaka csöndje takar a paplan alatt is eszembe sütsz valaki égve hagyhatott egy vágyat mérföldekről világítasz majd ha a nagy körhöz húz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése