az ablak nyitva
fák lombja korbácsolja
az első augusztusi reggelt
olyan távoli még az ébredés
az égen felhők húzódnak szét
így üdvözlik a napfény születését
lábamnál nedves rongy
öntözőkanna és széthajtogatva
a tegnapi újság
zöld lombjuk alatt a fák
ugyanúgy fújják a szélciterát
mintha nem történt volna változás
ülök nézem a mosógép tetején
a fölfordulást az első sugár
a fürdőszoba közepére áll
egy fogkefe elhasznált
sörtéi és az üres pohár
veri vissza a fénycsillanást
könyökölök a csapnál
és várom hogy valaki bennem
is rendet csinál.
Murányi Zita (1982-)
***
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése