A legszörnyűbb bombatámadás is csupán
Csacsi tűzijáték nekem
Ha házad ablakából szemlélhetem
Könyökölök feltűrt ingujjban
Cigarettázom pöfékelek
Lenn a padokon öreg pókok ülnek
Figyelik a virágokat
Közelebbről a virágok fölött az eget
A vibráló levegőt
A könnyű hűsítő szárnycsapkodásokat
Odajössz hozzám hátulról megkocogtatod a vállam
Olyan vagyok neked mint egy pohár
Kongok s a szerelem finom jeleket karcolt belém
Letörülgetjük egymást poros régi
Szódásszifonok vagyunk
Vagy néma rádiócsövek
Csücsülünk egymás mellett de mégis
Egyenes derékkal feszesen
Én sóvárogva feléd
Pillantok
Meg nem érinthetlek de bevilágíthatlak
Fényem végigpásztáz
Hőm átcsalja rólad a port ami eltakarja
Karcsú fűtőszáladat
Nem hagyhatod hogy kiégjek
Mert sorba vagyunk kapcsolva
Hát engedd hogy izzon a testem melletted
Rázzuk fel együtt őket
Hisz tudod! rá vagyunk kötve a
Telepre
Képes Gábor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése