megmaradt dolgaink
összeadódnak;
tudunk nagyokat
hallgatni a nyárról,
madaraink az örömöt
húzzák dél felé,
minden emlék-fészek
kiürítve most már,
de mélyen a gyökerekben
moccan az egykori lét,
szemünkben okker sárga fák,
tudni csak ezt lehet,
hinni csak így érdemes
a megmaradásban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Turi Tímea: Két levél
„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
Dehát direkt figyeltem, hogy a kedvenced legyen… a kávésbögre, amit tegnap törtem el. Azért kiabáltam a boltban, hogy téged nézzen mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése