megmaradt dolgaink
összeadódnak;
tudunk nagyokat
hallgatni a nyárról,
madaraink az örömöt
húzzák dél felé,
minden emlék-fészek
kiürítve most már,
de mélyen a gyökerekben
moccan az egykori lét,
szemünkben okker sárga fák,
tudni csak ezt lehet,
hinni csak így érdemes
a megmaradásban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése