megmaradt dolgaink
összeadódnak;
tudunk nagyokat
hallgatni a nyárról,
madaraink az örömöt
húzzák dél felé,
minden emlék-fészek
kiürítve most már,
de mélyen a gyökerekben
moccan az egykori lét,
szemünkben okker sárga fák,
tudni csak ezt lehet,
hinni csak így érdemes
a megmaradásban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Demeter Arnold: Dióhullás
Igaz, amit mondanak az emberről. Vagy mindent összetör, vagy őt töri össze minden. Hogy hull a dió, abban nincs semmi idilli, a közelgő tele...
-
ahol csak szavak vannak, ott szükségszerűen félreértjük egymást. de ezek már nem azok, ezek most mások, újak. az ilyen szavak előtt mondják,...
-
az éjszaka csöndje takar a paplan alatt is eszembe sütsz valaki égve hagyhatott egy vágyat mérföldekről világítasz majd ha a nagy körhöz húz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése