mint egy hosszúra nyúlt,
szétfutó nyakat.
Ahogy a levegő arca
egyensúlyban marad
a legvékonyabb ágak végén is.
Mint amikor átfogjuk egymást
a kád ürességének peremén.
Mint lehunyt szemek
mögött a lüktető fehérség
Sirokai Mátyás (1982-)
2024. augusztus 25., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Demeter Arnold: Dióhullás
Igaz, amit mondanak az emberről. Vagy mindent összetör, vagy őt töri össze minden. Hogy hull a dió, abban nincs semmi idilli, a közelgő tele...
-
ahol csak szavak vannak, ott szükségszerűen félreértjük egymást. de ezek már nem azok, ezek most mások, újak. az ilyen szavak előtt mondják,...
-
az éjszaka csöndje takar a paplan alatt is eszembe sütsz valaki égve hagyhatott egy vágyat mérföldekről világítasz majd ha a nagy körhöz húz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése