mint egy hosszúra nyúlt,
szétfutó nyakat.
Ahogy a levegő arca
egyensúlyban marad
a legvékonyabb ágak végén is.
Mint amikor átfogjuk egymást
a kád ürességének peremén.
Mint lehunyt szemek
mögött a lüktető fehérség
Sirokai Mátyás (1982-)
2024. augusztus 25., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csillag Tamás: Hajnal
Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...
-
Talán ez az első emlékem, az élénksárga szúrás, hirtelen öröm, aztán döbbenet, ahogy megláttam a babakocsiból, velem szinte egy magasságban...
-
A halánték deres immár... - egy fenét, a halálról most, alig 20 évesen még a matematikánál is kevesebbet sejtek, magamat, nem őt keresem. Tu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése