kinyújtózik a tenger felett, és mint valami rossz álom,
szertefoszlik. Új szelek tanulják a világot, bukfenceznek,
kergetőznek, betérnek hozzám, belekortyolnak a poharamba,
meglebbentik a hajam, de mire kinyitom a szemem, már
nincsenek. Áttetszők, névtelenek, igazi szerelemgyerekek.
Kócosan kilépek a konyhába, hogy feltegyem a teavizet.
Fekete Anna (1988-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése