egy gipszkarton fal túloldalán a nyugtalanító
motozás, az ablakrács árnyéka, ahogy a padlóra
feszül, vagy hogy
a halálraítélt lyukas zoknit viselt,
a hóhér viszont makulátlanul öltözött,
gyorsított felvételen a cseppkövek növekedése,
bárcsak ne így látnám,
ne most, ne ilyen sokáig, vagy egyáltalán, sehogy,
lehet, hogy amit gipszkartonnak hittem, mégis beton volt,
nem moccan semmi, csak én, lyukas zokniban térdelek eléd.
Krusovszky Dénes (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése