két fa fázós karjáról az égi furulya
hófehér búját lefújja minden pehely más hang
más magasságból hullik a talajra
míg a mélység zimankós kórusát
összerakja úgy harsan föl ez a decemberi
zenebona mint isten malasztja
amikor két tenyerét összezárja
mély csönd ül a kopasz ágakra
saját törzséből farag vonót az a két
fa és ráejti a nap dobjára de nem hallatszik csak a
pelyhek játéka ahogy a fehér gömböcök háta
belecsimpaszkodik a szivárványba.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése