2024. november 3., vasárnap

Tárnoky Botond: csak a mosolya angyali

Belül puszta a puszta, valami
lelegelte rétjeidről a pipacsokat is.
Bevetni fűvel a göröngyöket,
hogy lennék én az új magvető,
szomorúszemű vénülő juhász,
ki vigyázza a nyáját rétjeidnek.
Viharfelhők ura, vidd el panaszom,
égbekiáltó dühös bánatom,
hogy puszta még a puszta és hiányos a nyáj,
s annak az asszonynak csak a mosolya angyali.


Tárnoky Botond (1983-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Turi Tímea: Két levél

„Néha egy-egy arcban meglátom, milyen voltál, amikor még nem ismertelek. Igyekszem őket nem bámulni, de nehéz. Mintha meglesném azt, amihez ...