< A szó egy hely, ahová vonakodva kilépsz >, a térben magad előtt tolod
érkezésed, lépteid kifröccsennek talpad alól: igyekezeted kásás maradéka.
Középre kényszerülsz ebben a tágasságban, a szemből érkezők arcán
fölkavarodó vonások. Ahogy két tekintet egymást tövig bedarálja, két
elszántság észrevétlenül egymáshoz szelídül.
Nincs más dolgod: összepárosítod a tárgyakat a fogalmakkal. Gondolataid a
földön portölcsért kavarnak. Ahogy haladsz, elválasztod egymástól a földet
és az eget. A tájban te vagy a távolság értelme.
Závada Péter (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése