nem szólunk egymáshoz,
nem is nézünk a másikra,
csak hagyjuk, hogy vigyen, sodorjon
valami nyugtalan víz.
Nyomvonalunk mentén sziklák, színek,
vízbe nyúló fűzfák –
szemeink üresen exponáló objektívek,
kattogunk csupán, de már nem rögzítünk.
Csak a csónak rángatózása.
Ajakbiggyesztés.
Kivillanó fogsorod, mintha
valamit mondani akarnál.
Kántás Balázs (1987-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése