egy gyerek. Mert ugyan mi lenne, ha csöndet
hagynának maguk után. Meg egy ablakot,
az odaképzelt nővel. A piros blúzos, feltűzött
hajúval. Villanyfény glóriája fonja át a fejét.
Szférák helyett krémszínűre meszelt szobák,
túl szűkek bármelyik angyalnak.
Nagy Márta Júlia (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése