2025. október 27., hétfő

Murányi Zita: amikor már...

amikor már nem érezni semmi súlyát
a lélek csöndje mennyrepesztő
harangzúgás mint fagyott zúzmara
melyben a fájdalom törékenysége
repedt meg a jég a mindenség is
levetkőzi halhatatlan kristályszerkezetét
hogy ebben a lassan kiüresedő zajban kint-
bent orkánként süvöltsön a megtapasztalhatatlan.

Murányi Zita (1982-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csillag Tamás: Hajnal

Pocsolyába lépett a hajnali fény, Léptei nyomán sikoltnak a harmatgyöngyök, Fagytól fénylenek a gubbasztó göröngyök. Átszalad a tájon a hajn...