Csak a jövőbeli énem emlékei vagyunk,
és a memóriám furcsán szelektál.ű
Most értek ide egy távoli kis tűzijáték hangjai,
nézd, a füstje még a levegőben gomolyog,
és biztosan nagyon szép volt.
Épp arról beszéltünk, hogy tőlünk iszonyú messze
fénysebességgel tágul egy félgömb,
aminek bármely pontjából nézve
ebben a pillanatban találkozunk először.
Ott állunk, valahol a Naprendszer peremén,
pólóban, és olyanokat mondok,
hogy az innen 420 millió fényévre lévő galaxisban
épp most mászik ki a mocsárból az állat,
ami 420 millió év múlva teleszkóppal figyeli majd,
amit most csinálunk. A látvány magáért beszél.
Hajnali kettőkor napszemüvegben nézzük
a város lassú fényeit, valamit a kezedbe adok,
valamit a kezembe adsz, és nem vesszük észre,
hogy a hátunk mögött hang nélkül villog egy tűzijáték.
Dékány Dávid (1998-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése