az az apró nyílás
a télikabátod belsejében
amiben folyton matatsz
de sose találsz semmit
kedvem lenne belebújni
összezsugorodni
mint egy porszem a levegőben
amelyet véletlen fújt feléd a szél
és hagyta hogy jól elrejtőzzem
a megoldatlan egyenletek között
belesimuljak a maszkodba
akár egy kagylóhéjba
s csüngjek minden szavadon
mit rám lehelsz mikor viselsz
talán egyszer észreveszed
hogy ott vagyok és
hagyod hogy veled legyek
talán egyszer sem látsz meg
s úgy dobod ki a kabátod
hogy még mindig
benne rejtőzöm
és arról álmodozom
hogy átköltözöm
bordáid mögött rejtőző
belső zsebedbe.
Seres Rebeka (1994-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése