foga között homokot
őröl és meszet kever,
a veríték és a szavak a kötőanyag,
jó erős fal lesz, akár a százéves váraké,
ódon és áthatolatlan, sok szobával,
föld alatti folyosókkal,
antik bútorokkal, díszes karosszékekkel,
fáklyákkal és földig érő függönyökkel.
Van benne egy nagy franciaágy is,
lefüggönyözve, ott hálnak az emlékei,
éjjelente megelevenedik egy-egy éjszaka,
olykor a férfiak arcát is tisztán látja,
elképzeli, mi lett volna, ha szül,
és hányféle gyerekkel áldotta volna meg az ég,
sok szomorú kislánnyal, apátlan tekintetű angyallal.
Nem ismételheti meg a történelem magát,
nem hozhat a világra árnyéksorsú nőt,
csak olyat, akinek holdból van a szeme,
csillagok nyomában lépked apró lába,
mindig csak felfele, mindig csak felfele.
Varga Melinda (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése