Éppen ennyi ideig tart,
fejtegetted, míg az emberi test
összes sejtje lecserélődik.
A holdfázisokra hivatkoztál
és emberciklusnak nevezted,
ami újembertől újemberig tart:
a létezés újrarétegződik,
a szervezeten belüli arányok
finoman eltolódnak.
Önmagunk parafrázisa leszünk,
mégis szeretnénk hinni
a lakályos változatlanságban,
hogy a valóság nem vibráló
tükörkép, nem előbb
ígért üdv, aztán délibáb,
hogy arcunk az enyhe eróziót
– a mélyülő árkokat, az épülő halmokat –
leszámítva ugyanúgy veri vissza
a fényt, mint azelőtt, és ez
ne tévesszen meg, mondtad,
hiszen régebben, szombat
éji korzóink során a holdfénytől
is lebarnultunk, de ábrándos
bőrünkön mostanra kormossá
kérgesültek túlviselt dolgaink.
(Tíz éve nem találkoztunk,
mondod majd egyszer ismét
valakinek, aki felismer-
hetetlenségig hasonlít rám.
Taizs Gergő (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése