mókás másodperc
aki dúdolni kezd
éjjelente a fejedben.
Pontosan azelőtt hogy aludnál
és pontosan azután mikor a követelések
visszhangzása kinyögte utolsó hangjait
koponyád térfogatában.
Én teszem fel a kérdéseket neked
amikkel másokat bántottál meg
jóllakott ábrázat maskarája mögött
védve a támadásoktól.
Én éneklem azt a dalt
amitől menekülsz mindig
amiért kiabálsz és elrohansz
arra a helyre amit letagadnál
mindenki előtt.
Nem akarsz hallani engem
pedig az a dallam vagyok
amit a saját bőrödre írtál fel
titkolt akaratod hangjegyeivel.
És látni sem akarsz engem
mert soraimból olvasni tudnád
a vádló szavakat amik elől rohansz
mióta magadat megismerted.
Én a csendesség vagyok
aki miatt folyton lármát csapsz
magad körül és magadban.
Az agyad kérgében lakom
és ezt jól tudod;
nem lehet olyan lárma
és nem lehet olyan csend,
hogy ne halld amit én dúdolok.
Tobias Lorowicz (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése