amikor már mindenki elment
az ablakhoz léptél
kifelé bámultál
próbáltad elkapni az ébredés pillanatát
látni hogy pöcköli le magáról a város a csillagokat
egyszer sem sikerült
a fény egyre nagyobb lett
lassan
az üvegen megjelent saját tükörképed
láttad megviselt arcod
nedvektől összeragadt hajad
szemed alatt megfolyt sminked
bemutatkoztál önmagadnak
idegen voltál
minden hajnalban idegen vagy
köntösödet széttárva
nézed meztelen tested
–igen, ez én vagyok mondod nyugodtan
csak a test
a lélek odaszáradt az ágyra
Hajtman Kornél (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése